2009. év végén tértem meg, az Úr Jézus Krisztushoz, és az életem teljesen megváltozott. – Azzal kezdődött, hogy a 2007-es évben megbetegedtem és nagyon féltem attól, hogy meghalok. Ezért sírtam és úgy ahogy tudtam, probáltam imádkozni, hogy Isten segítsen ( de nem tudtam azt ,hogy ennyire valoságos Ő! ) és hála Neki hamarosan meggyógyultam.
És innen kezdve azt éreztem, hogy szeretném megismerni az Istent, hallani akartam Róla, többet akartam megtudni Róla. Annyira éhes voltam Isten után, mint ahogyan írja az Ige az Ámos 8;11 – ben, hogy ,,Íme napok jönnek mondja az Úr Isten és éhséget bocsátok e földre, nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.” Hiszem, hogy Tőle volt ez az ,,Istent megismerni ” éhség – érzet. A bűneim valahogy nagyon kezdtek zavarni, súlyosak lettek, és szerettem volna megszabadulni tőlük, de sehogy sem sikerült. Hiába gyóntam a papnak, pont ugyan olyan bűnösnek éreztem magam utána is, mert nem szabadultam meg a bűneimtől. Azután láttam két álmot. Az egyik az volt, hogy: Egy nagyon széles kút alakú lyukban láttam magam, alattam nagyon nagy tűz volt, és én lebegtem a tűz felett. Tudtam, hogy esnek bele emberek, és tudtam, hogy én is bele tudok esni a tűzbe. Senki az ismerőseim közül nem volt ott, hogy segíteni tudjon, se a szüleim, sem a pap, sem a barátok. És ahogy ott lebegtem a tűz felett, megjelent nekem valaki, akit addig sosem láttam, belenézett a szemembe és elöntött a szeretete. Nehéz leírni, kevés a szó rá. (Akkor még nem tudtam, hogy Ő Jézus, nem ismertem.) Megfogott engem, kivett a tűzből és egy biztonságos helyre vitt.
A másik álom az volt, hogy Gelencén a temetőben sétálok a sírok között, mintha ott éltem volna. És fentről, az égből egy csodálatos fény, világosság ragyogott rám. Pont úgy, ahogyan az Ige írja: ,,…mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból, hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékának völgyében laknak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.” Lukács 2;78.
Igen, szellemileg halott voltam, bűnös és Istentől elszakadt, de hála legyen Neki, hogy Ő megkeresett! Ezek után 2009 tavaszán elmentem dolgozni Németországba, és ott találkoztam kedves ismerősökkel, akik éppen azon a tavaszon tértek meg, és ők beszéltek nekem Jézusról, nekem pedig éppen erre volt szükségem. Amikor ősszel hazajöttünk, elmentem a gyülekezetbe. Az egyik összejövetelen átadtam a szívemet Jézusnak, egy egyszerű őszinte ima által. Megvallottam a bűneimet, és nagyon sírtam, mert annyira jól esett megszabadulni a bűn terhétől és megismerni azt, Aki annyira szeretett, hogy a kereszten meghalt értem és fel is támadott. Azért, hogy bárki, aki hisz Benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ezek után bemerítkeztem, újjászülettem, új szívet kaptam és új életet. Csodálatosan azt éreztem fizikailag, hogy láncok szakadtak le rólam, a Sátán láncai, kötelei! Immár 13 éve, hogy megtértem, és egy pillanatig sem bántam meg. Vele élni mindennél jobb dolog és azóta is békességem van, mert hiszek a Megváltó Názáreti Jézus Krisztusban, aki él!
Cseh Zita, Kézdivásárhely