Azt hittem én tartom kézben az életemet, bíztam a saját képességeimben és úgy gondoltam, ha igazán akarok valamit, azt képes is vagyok elérni. Működött is a dolog pár évig, aztán egyszer csak minden összeomlott. Egy nagy ürességet éreztem az életemben, olyan volt, mint egy sötét lyuk és nem akart szűnni, bármit is csináltam. Azok a dolgok, amik addig lényegesek voltak és örömet adtak, elveszették az értéküket: buli, haverok, meló, pasik, vásárlás, utazás – nem értek már semmit. Az űr meg egyre nagyobb lett bennem. Nem láttam az életem értelmét, az önmegvalósítás meg nem volt jó cél. Közben találkoztam egy régi baráttal, aki egy kicsit furi volt, a Bibliából mondott dolgokat, de engem nem is érdekelt és nem is értettem mit beszél, de azt észrevettem, hogy amikor vele vagyok, van életkedvem és pár napig jobban vagyok. Ez így ment egy pár hétig, hogy amikor „kellett” felkerestem és ő mesélt, de aztán megszakadt a kapcsolat. Közben úgy éreztem, hogy harc folyik az életemért: érzékeltem egyre jobban, hogy Isten szeret és vonz magához, de ugyanakkor a reménytelenség is egyre nőtt és gyötörtek a gondolatok, hogy nem érdemes élni. Egy nap jött egy gondolat, hogy keressek fel egy másik régi ismerőst, ő majd fog tudni nekem segíteni. Megtettem.
Leírta a személyes bizonyságát, hogy ő hogy adta át az életét Jézus Krisztusnak, mit jelent a megtérés és a bibliai hit…Ahogy olvastam elkezdtem sírni és tudtam, hogy én is akarom azt, Aki neki van. Leborultam a földre a szobámban és sírtam és könyörögtem, hogy ha van Isten, akkor szűnjön meg ez az üresség bennem és én mindent oda adok, amim van, az egész életemet. Nem emlékszem pontosan mennyi idő telt el, arra sem, hogy miket mondtam, de soroltam a bűnöket, amiket tudtam, hogy azok, majd felálltam és tudtam, hogy valami teljesen új lett az életemben. Nagyon boldog voltam. Másnap mindenféle gondolat jött, hogy ez meg sem történt, hogy elment az eszem és főleg, hogy ne mondjam el senkinek, mert hülyének fognak nézni, hisz ilyen nincs, hogy valakinek csak így megváltozzon az élete. Este, amikor lefeküdtem kezdtem okoskodni, hogy én majd hogyan fogom élni a keresztény életemet, és úgy aludtam el, hogy nagyjából a régi életemet fogom élni. Éjszaka 2 órakor volt egy erőteljes álmom: Jézus visszajött az övéiért, bele nézett a szívembe és azt mondta nem visz el, mert nem tiszta a szívem. Rettenetes érzés volt itt maradni. Felébredtem, a szobámban világosság volt és egy erőteljes gondolat jött, hogy ez az utolsó esélyem, ha nem változtatok az életemen, akkor nem lesz rá többet lehetőségem. Változtattam, 2010.09.05-én végérvényesen Jézus mellett döntöttem és azóta sok minden történt , de tudom, hogy minden pillanatban velem van és a nevem fel van írva az Élet Könyvébe. Jézus tényleg él és Ő a te bűneidet is felvitte a keresztre, hogy szabad ember lehess és átmehess a sátán uralma alól Isten Királyságába!
Benedek Mária, Kézdivásárhely