A nyelveken szólást tanulmányoztam azokban a napokban. Azt olvastam róla, hogy amikor ilyen módon imádkozunk, megjelenik Istennek az ereje és változást hoz az adott ügyben, helyzetben. Elmentünk Csíkszeredába egy nagyobb bevásárlásra a családdal és a vásárlás végeztével a parkolóban, amíg segítettem a gyerekemnek , hogy beszálljon az autóba a hátsóülésre, addig a pénztárcámat feltettem az auto tetejére. Beült a gyerek, majd én is beültem az elsőülésre a férjem mellé, és elindultunk hazafelé. Teljesen megfeledkeztem a pénztárcámról, így az autó tetején maradt. Hazaérkezve kezdtem keresni a tárcámat, de sehol nem találtam, arra sem emlékeztem, hogy hol volt utoljára a kezemben. Tudtam , hogy vagy ellopták, vagy elhagytam valahol. Nagyon bosszankodtam, mert 700lej volt benne, minden aktám, és a bankkártyáim is. Eszembe jutott , hogy ez egy olyan lehetetlen helyzet, mint amilyenekről olvastam azokban a napokban a nyelveken szólást tanulmányozva.
Nekifogtam imádkozni “nyelveken”, ami a Szent Szellemnek az ajándéka azoknak, akik megtértek, újjászülettek víztől és Szent Szellemtől. Hittem, hogy az Úr válaszolni fog az imámra, már csak azért is hogy meggyőződjek arról, hogy a nyelveken szólás egy természetfeletti összekapcsolódás az Úrral, és ilyenkor igazából a Szent Szellem imádkozik bennünk olyan módon, ahogy csak Ő tud, és ahogyan mi nem is tudnánk megfogalmazni, vagy kifejezni azt az imát magyarul.
Először arra akartam választ kapni, hogy hol láttam utoljára a tárcámat. Jött is a válasz, nemsokára eszembe jutott, hogy a kocsi tetejére tettem a bevásárlóközpont parkolójában. Gyorsan autóba ültünk és visszamentünk Csíkba a bevásárlóhoz, néhány kukát felkutattunk, hátha a megtaláló a pénzt ha ki is vette, de az aktákat a tárcával bedobta valamelyik kukába ott a környéken. Nem találtunk semmit. Nem adtam fel, volt hitem, hogy tovább imádkozzak nyelveken. Abban hittünk a férjemmel, hogy a megtaláló haza fogja hozni nekem a tárcámat. Tudtam, hogy előfog kerülni, mert az Szent Szellem engem meggyőzött és megnyugtatott, amíg imádkoztunk a férjemmel.
Másnap reggel kopogtak az ajtónkon, egy üzenettel, hogy Csíkszeredában egy kórházi alkalmazott megtalálta a tárcámat, látta a buletinemről, hogy szentegyházi vagyok, ezért telefonált a szentegyházi kórházhoz, hogy mehetünk Csíkba a lakására és visszaadja a tárcámat. Nem győztem hálát adni az Úrnak, és megköszönni neki azt, hogy ennyire tud rólam, fontos neki az én bajom, és hogy Ő a hittel mondott imákra reagál. A péztárcámat visszakaptam és semmi nem hiányzott belőle. Ilyen tökéletes az Isteni beavatkozás!
Nagyon köszönöm, Uram! Buțiu Angella